A németalföldi Jan Thomas császári udvari festő 1663-ban, Nádasdy Ferenc megbízásából festett műve eredetileg a győri ferences rendház számára készülhetett. A magyar koronával megkoronázott Köpenyes Mária, Patrona Hungariae védelme alatt, magyar urakkal ábrázolja Nádasdyt, aki Lipót császár oldalán térdel. A képen feltűnik a ferences és a pálos rend egy-egy képviselője, Széchényi György győri püspök, valamint Lippay György esztergomi érsek, az előtérben pedig háttal VII. Sándor pápa, akinek közbenjárására az anyja ölében ülő Jézus megáldja az országcímeres térképpel jelképezett Magyar Királyságot. A győri ferencesek Nádasdy elítélését és kivégzését követően is megőrizték pártfogójuk adományát, ami az 1700 körüli években rekatolizált Mórichida (később Árpás) plébániatemplomának főoltárképeként maradt fenn.

Sárvári vára dísztermébe Nádasdy Ferenc 1653-ban rendelte meg Andrea Bertinalli stukkátortól és Hans Rudolf Miller festőtől a tizenöt éves háború várostromait ábrázoló freskóciklust, középképén nagyapja, a „fekete bég” Sziszeknél vívott győztes csatájával. Ezzel a megbízással vette kezdetét Sárvár családtörténeti reprezentációra épülő új szerepkörének kialakítása, aminek másfél évtizeddel később mintegy betetőzése volt a családi kincstár egyesítése az újonnan épült és korszerűen berendezett tárházban. Az 1650-es évektől a vár – amelyet Nádasdy és családja lakóhelyként soha nem használt – az elődök történelmi szerepére alapozott képzőművészeti programmal és a Nádasdyak társadalmi rangját reprezentáló kincstárral mint az országbíró magyarországi hivatalos és protokolláris ügyeinek alkalmas helyszíne kapott szerepet.

Nádasdy élete utolsó tíz évében Pottendorfon alakította ki állandó lakhelyét. Azzal a szándékkal szerezte meg a Bécs közeli várat, hogy nemzetközi és osztrák arisztokrata mintákat követve, családja rangjának, valamint egyéni társadalmi karrierjének megfelelő reprezentatív rezidenciává fejlessze. Itt helyezte el a legnagyobb változatosságban gyűjteményeit is: a válogatott darabokból álló tárházat és fegyvertárat, ezüst készleteit egy erre kialakított kamrában, de itt volt a naturáliákat és különleges tárgyakat tartalmazó, főképp azonban éremgyűjteményt, képeket, szobrokat, kárpitokat magában foglaló Kunstkammer is. Mindezek mellett pedig a Bibliotheca, amely 4-5000 kötetből állt. Utóbbiak a lakosztályához kapcsolódtak, jelezve azt a különleges, személyes viszonyt, ami gyűjteményeihez fűzte őt.